Számláló

Ma
Összesen: 1
Egyedi: 1

Legtöbb
Összesen: 29988
Egyedi: 10637

Oldal ...
Összesen: 74714
Egyedi: 30932

hírei 2025

HKSzeCsPSzoV
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
 
Archívum

Ö R Ö K S É G

Bár a gyártás 1991-ben lezárult, a készülékek nem tűntek el nyomtalanul. Megbízhatóságuk miatt számos cég még ma is alkalmazza ezeket a rádiókat, nem is említve a sok lelkes rádióamatőrt, akik időt és energiát nem kímélve alakították vagy programozták át ezeket az adóvevőket.
Magyar Államvasutak (MÁV Rt)


A Magyar Államvasutaknál a rádiórendszer kiépítése az 1950-es évek végére tehető. A belföldi és nemzetközi áruforgalom nőtt, a hazánkban megforduló teherkocsik felírása, a szállított áru nyomonkövetése gyorsabb és pontosabb megoldásokat követelt meg. Nem is beszélve arról a tényről, hogy a modernebb mozdonyok megjelenésével felmerült az igény a szerelvények és a vontatójárművek nyomonkövetésére és szükség esetén gyors átcsoportosítására. Akkoriban a legmodernebb technikát a rádió adóvevők jelentették.

Az egész történet még nagyjából 1960-ban kezdődött. Az akkori hivatal, a Frekvenciagazdálkodási Intézet (mai nevén NHH, korábban HIF) megvzsgálta a MÁV által benyújtott igényeket és hosszas mérések után határozták meg azt a frekvenciasávot, ahol a vasúttársaság rádiói a mai napig is dolgoznak a 160 MHz-es sáv közepén. Szempont volt a kiválasztásnál, hogy a lehető legkisebb legyen a zavaró tényezők hatása, mint pl. gyárak, elektromos felsővezetékek stb.

Érdekes, hogy a COCOM-lista ellenére az első készülékeket a MÁV a dán Storno cégtől rendelte. Kézirádiónak a CQP500-as sorozatot szállították, mely már sok országban bizonyította be helytállását és nagy népszerűségnek örvendett. Mobil üzemre vagy más néven mozdonyrádiónak a kor csúcstechnikáját, a 8 csatornás, 10W teljesítményű elektroncsöves CQM19-25 típus rendelték. A kézirádiók elsősorban a rendezőpályaudvarok tolatómunkásaihoz és a kocsifelírókhoz kerültek. A mobil készülékeket az akkoriban újnak számító V41 és V42 mozdonyokra szerelték fel, azonban néhány darab jutott a szintén újdonságszámba menő M44 gépekre is. A rádiók szimplex üzeműek voltak, 25 kHz csatornatávolsággal, nagyrészt a főbb pályaudvarokat és a nagyobb tolatókörzeteket látták el velük. Antennaként a BRG mozdonyantennáját építették be. A vonali rádiórendszer kiépítése ekkor még csak terv volt.

A következő nagy rádióbeszerzés nagyjából 1960-tól indult. Ekkor kapcsolódtak be a "rádiósításba" a síktolatási, vonatátvételi, kocsivizsgálói rádiókörzetek, a fékpróbát végző és baleset-elhárító részlegek valamint a fenntartó és építőszolgálatok dolgozói és később a vonali rádióhálózat. A helyi összeköttetések nagyrésze szimplex üzemmódú mely csak egy adott kis területet fedett le maximum 0.5-2W teljesítménnyel.

1966-tól a vonali mozdonyokra, kizárólag az újonnan beszerzett V43 sorozatú gépekre szintén a dániai Storno gyár legújabb típuscsaládját szerelték fel: a CQM612 mobil készülék már 12 csatornás volt, teljesen félvezetős, germánium tranzisztorokkal felépített robosztus kivitel. 10W maximális kimenőteljesítménye volt és az elődhöz képest sokkal érzékenyebb vevője. Később 1974-től a V63 sorozatú gépekre is a Storno CQM612 készülékek kerültek. Szintén ebben az évben, 1966-ban indult meg a vonali rádióhálózat átjátszóinak telepítése. Ide is Storno termékek kerültek, a bázisállomásnak szánt 25W teljesítményű CQF612 rádiók.

Később, az 1970-es évek második felében jelentek meg a CQP800 majd a CQP800U típusú rádiók. Ennek a sorozatnak a pontos sorsáról nincsenek információk, nem terjedt el széles körben, feltételezhető, hogy csak kísérleti jelleggel próbálták ki.

A következő és egyben utolsó rádióvásárlás 1992-ben zajlott le. A dán vasutaktól leszerelt de jó állapotú 450 MHz-es bázisállomási és irányítórendszert vette meg a MÁV. A 450 MHz-es hálózat gerincét CQF962 típusok alkották, melyek már mikroprocesszoros és TTL áramkörös vezérléssel dolgoztak. Mobilkészülékeknek az akkori legmodernebb technikát vásárolták: a CQM6000 készülékeket. A MÁV számára szállított típusok speciális, az alaprádiótól jelentősen eltérő vezérlőegységet kaptak, kimenő teljesítményük 10W. Kézirádióknak a CQP8000 szériát újították. Kizárólag 450 MHz-es változatban, 4W kimenőteljesítménnyel. Ezek 8 csatornás készülékek voltak, javarészt a vonatmenesztők és a kocsifelírók, féklakatosok számára.

Érdekesség, hogy a 160 MHz-es vonali rádióhálózat gerincét a mai napig a CQF612-esek adják, a 450 MHz-es ágon pedig a CQF962-esek. A V43 és V63 mozdonyok 95%-ban még 2011-ben is az ismertetett CQM600 és CQM6000 rádiók üzemelnek. A CQP500, CQP800/800U valamint a CQP8000 készülékek teljesen eltűntek az aktív használatból, ahogyan az ősi CQM19-25 rádiók is.

A rádióhálózat lényegében 1993 óta nem került fejlesztésre, a kihulló kézirádiókat Motorola GP300, GP900 és GP340 típusokra cserélték. Emellett megjelentek az újabb és egyszerűbb (Maxon alapokra épülő) Motorola CP040 és CP140 típusok. Egyes tolatókörzetek GM300 mobilrádiót kaptak bázis készülék gyanánt.

A MÁV a folyamatosan húzódó GSM-R bevezetéséig (kb. 2012-2013 magasságában) anyagi megfontolásokból nem tervezi a rádióhálózat bővítését, fejlesztését.
Országos Mentőszolgálat


A hálózat kiépítése a mentőszolgálat rohamos fejlődésével egy időben indult, az 1960-as évek elején. Az első években BRG FM40-160 és FM10-160 készülékekkel próbálkoztak, azonban a kedvezőtlen tapasztalatok miatt másfelé kezdtek keresgélni.

Választásuk az akkoriban felívelő Storno típusra esett, melyet számos hazai és külhoni cég használt nagy előszeretettel a későbbiekben. Az első darabok a Viking szériából származtak, CQM19-25 sorozatjellel. Mobil- és sok helyen vezetékes telefon hiányában (!) ekkor indult el a keleti- és a nyugati gerinchálózat kiépítése, és természertesen a Pest megyei és budapesti is. Az ekkor még nagyon vegyes és kezdetleges gépjárműparkot ezekkel a készülékekkel kezdték felszerelni. Lényeges változás az 1970-es évek derekán köszöntött be. Szinte egy időben jöttek az országba a lengyel Nysa 522-es kocsik és a Stornophone 600-as széria első tagjai (CQM612 és CQL612 valamint a hozzájuk tartozó CQF612-esek). A készülékek az 1980-as évek elejéig szolgáltak.

Ennél a vállalatnál szerencsére kicsit több pénz jutott a kommunikáció fejlesztésére (hiszen emberéletek forogtak kockán), így majdnem minden típus jelen volt a szolgálatnál. Az 1970-es évek végén jelentek meg a kisebb, modernebb, sokoldalúbb CQM700-as rádiók. Itt már processzorvezérelt SEL5 hívórendszerről beszélhetünk, relatíve nagy teljesítmény mellett (a CQP700a közel 40W-t tudott). A 600-as széria mobil készülékei nyugállományba vonultak, ahogyan pár év után a trónbitorló 700-asok is. A CQM5000-es széria lépett színre 1982-1985 magasságában. Nem feltétlen volt szebb, nem feltétlen volt jobb, mint az elődök. Azonban az kétségtelen, hogy az eprom és szintézer-vezérelt CQM5000S széria megjelenése átütő siker volt az analóg rádiózás terén akkoriban (olyannira kiforrott készülék volt, hogy némelyik még 2008 elején is szolgálatban volt). Az 1980-as évek vége felé (1986-1988) kezdtek beszivárogni a Storno CQF9000 és a Motorola Mc Micro (alias Stornophone 5500) készülékek. A lendület a redszerváltás magasságában akadt el, a nagy fordulat után már csak kisebb tételek érkeztek. Az új hullámmal a 2008-ig szolgálatban maradt Motorola GM300-as készülékek érkeztek.

Az Országos Mentőszolgálat az 1990-es évek közepén vonta ki az aktív szolgálatból a Storno készülékhálózatot (CQM5000S, CQM5500 és CQF9000). Az átjátszóhálózat is modernizáláson ment át, mindössze pár CQF9000-est tartottak meg, a többit modernebb Motorola készülékekre cserélték.

2007-ben megkezdődött az átállás a TETRA rendszerre. A folyamatos technikai gondok miatt a munkák csak 2008 közepén folytatódtak. Az átállási határidő többszöri módosítás után kitolódott 2008 december 31-re. 2008 októberében már csak 4 mentőkocsi dolgozott az analóg VHF hálón, Budapesten. Napokon heteken belül a mentőszolgálat analóg rádióforgalmazása végleg megszűnnt. A rendszer 2008 dec.31-ig tartalékként párhuzamosan, ámbár némán együttfut az 'EDR'-el. Szilveszter napján pedig véget ért egy negyven évre visszatekintő korszak.
BKV Rt


A fővárosi közlekedési monopólium már a régi időkben is zárt világ volt, mely napjainkra sem változott túl sokat, így száz százalékosan pontos információk nem állnak rendelkezésre. Az összeállítást az ott dolgozó munkatársak és a volt kollégák beszámolói alapján állítottam össze a teljesség igénye nélkül.

Az 1960-as években nyugaton már bevált megoldásokkal ellentétben a Budapesti Közlekedési Vállalat még nem épített ki rádióhálózatot a telephelyek és a járművei között. Elsőként a műszaki segélyező- és mentő gépkocsik valamint a vontatójárművek lettek felszerelve rádiókkal. Ebből az időből csak halvány infók utalnak arra, hogy a készülékek a BRG FM10-164 szériából kerülhettek ki. Történt mindez az 1960-as évek legvégén.

Tömeges rádió-megrendelésre csak 1968-1970 között került sor. Ekkor zajlottak ugyanis a kelet-nyugati (M2) metró építésének utolsó fázisai. A közlekedési vállalat szakemberei egyhangúan kijelentették, hogy tekintettel a veszélyes üzemi körülményekre nem hajlandóak a BRG gyár akkoriban forgalmazott és a kezdeti időkben igencsak megbízhatatlannak bizonyult FM10-164 készülékeire bízni a rádióforgalmat. Máig ismeretlen módon a COCOM-lista ellenére a dán Storno cégtől rendeltek készülékeket. Az FGI a BKV-nak a 160 MHz-es sávban, a sáv középső részén jelölt ki frekvenciákat. Két csatornát alkalmaztak, nagyjából felváltva a vonal hosszán. A MÁV-nál már bevált és a kor technikai újdonságának számító CQM600-as mobilrádiókat és a hozzájuk tartozó CQF600-as bázisállomás adók mellett született voks. A kézirádiók sem maradhattak ki, hiszen az akkoriban még létező metró-rendőrségnek és a műszaki szolgálat dolgozóinak is kommunikálni kellett a köztponttal. Számukra a CQP800 majd később a CQP800U készülékeket osztották ki. Ezekhez minden nagyobb metróállomás forgalmi ügyeletén volt egy multiltöltő egység. A mobil készülékek kezelőjén 3 állás volt: "A" és "B" valamint egy "AB" állás. Ez utóbbi folyamatosan scannelte a két csatornát és oda váltott, ahol épp adás volt. A kézi adóvevők kettő csatornát tartalmaztak: "A" és "B" csatornát. Az alkalmazott SEL5 hívórendszerhez egy speciális elektronikát építettek a kezelőegységekbe.

A szerelvényekre a BRG gyár már bevált mozdonyantennáját szerelték fel. A könnyű szervizelés és a gyors le- és felszerelés érdekében CQM600-as rádiókat egy fém alaplapra rögzítették. Mellé szerelték a víz- por és ütésálló kivitelű kezelőegységet, mely eredetileg hajózási célokra készült de a vasútüzem körülményeit tökéletesen viselte. A mikrofon / kézibeszélő a gépkocsikba szánt könnyű, műanyagból készült kivitel volt. A hangszórónak is a autós verziót, az LS601 típust választották. A készülékegység a vezetőállás hátfalára volt felszerelve: a korai modelleken a vezetőülés fölé, a későbbi szerelvényeken a vezetőülés mellé. Meghibásodás vagy TMK esetén az egész szett egy könnyű mozdulattal levehető volt a lopást gátló zárszerkezet kinyitása után. Az új egységet is hasonló gyorsasággal lehetett felszerelni a helyére, így okozva minél kisebb fennakadást a vasútüzemben.

Az M2 vonal Storno készülékeit 2002-2003-ban a felújítási munkák során leselejtezték. Helyükre Motorola MCS2000 készülékeket szereltek.

Szintén ebben az időben zajlott az M1-es vonal, a Milleniumi Földalatti Vasút (MilFAV) "rádiósítása" is. Szintén két csatornát használtak, hasonlóan az előzőekben ismertetett módon. Sajnos a készülékek pontos típusáról nincsen adat. Elképzelések szerint szintén a CQM600/CQF600 illetve a CQP800/CQP800U szériát használták.

1976 és 1990 között adták át az észak-déli (M3) metróvonalat az utazóközönségnek. A felhasznált rádiórendszer teljesen megegyezik az M2 vonalon telepített hálózattal. A készülékek teljesen és a szelektív hívórendszer is 90%-ban azonos volt. Az egyedüli eltérés az 1985-1986-ban beszerzett CQM900-as széria. A HÉV-től eltérően itt EPROM vezérlésű, 128 csatornás, kibővített kezelős, 25W-os készülékeket alkalmaztak (szintén egy gyorsrögíztésű alaplemezre erősítve). A "kék" vonalon a CQF600 bázisállomás rádiók illetve a CQM600 és CQM900 mobilrádiók még a cikk írásakor (2010. április) is üzemben vannak. A kézi CQP800/CQP800U rádiók 2006-ban selejtezésre kerültek. Azokat korszerűbb Motorola CP140 típusokra cserélték.

A végső Storno-beszerzési hullám 1982-1986-ban zajlott le. Elsőként a szentendrei HÉV vonal felújítása során, később pedig a Ráckevei és a Gödöllői vonalon. Az állami frekvenciagazdálkodási hatóság a 160-as sáv telítettsége miatt az új csatornákat a 450 MHz-es sáv felső részén jelölte ki. Hordozható rádiónak a CQP4000-es szériát rendelték, mely a kor reklámjának megfelelően csak egy mozgó alkatrészt tartalmazott: a PTT gombot. 2 csatornás, 2.5 W-os készülékek voltak EPROM vezérléssel. A szerelvényekre a Stornophone 900-as sorozat képviselőit szerelték. Mindkét típus szelektív SEL5 hívórendszerrel rendelkezett. Kiválóan megfeleltek a célnak, Londonban is elsősorban az ottani közlekedési vállalat használta nagy megelégedéssel. Robosztus kivitele mellett a kezelő, a kábel-elosztó doboz és a hangszóró egy külön fémborítást kapott. Ezzel védték meg a részegységeket a sérüléstől és az illetéktelen kezek beavatkozásától. A készülék kulccsal volt rögzítve, így ellopni nem lehetett. Akkoriban még csak 1 csatornát használtak, így a készülékek a 900-as széria olcsóbb darabjaiból kerültek ki: maximum 8 csatorna, 25W teljesítménnyel, egyszerűsített kezelővel. A bázisállomásokon a CQF600 közvetlen utódtípusa a CQF9000-es dolgozott. A készülékek nagy megbízhatósággal és minimális százalékos hibaaránnyal dolgoztak egészen 2002-2003-ig, amikor az egész szériát selejtezték és megsemmisítették. A CQM900-as széria helyébe a Motorola GM360-as készülékcsalád lépett. Kiváló üzemkészségük miatt azonban a CQF9000-es rádiókat megtartották.

A Budapesti Közlekedési vállalat alá tartozó fogaskerekű vasút is használt rádiókat. Számukra a 160 Mhz-es sáv közepén jelöltek ki egy szimplex frekvenciát (a kedvező földrajzi fekvés és terepviszonyok miatt). A pontos típus nem ismert, erről nem maradt használható információ (napjainkban GM340 típus dolgozik a szerelvényeken).

Kiegészítés: a BKV Zrt. 2011-ben az észak-déli metróvonal (M3) rádiórendszerének cseréje mellett döntött, majd tendert írtak ki a projekt lebonyolítására. Várhatóan az utolsó Storno készülékek is el fognak tűnni 2012/2013-ra.
BRFK, ORFK, HÖR, Köztársasági Őrezred, Nemzetbizt. Szolgálat


Bevezető helyett: A felsorolt intézmények rádióhálózatáról teljes pontosságú információ nem áll rendelkezésre a mai napig sem. Az adatokat részben titkosították valamint a tevékenységi körből kifolyólag szigorúan bizalmasan kezelték ill. kezelik (a titkosítás 2048-ban ér véget). Az itt sorolt adatok nagyrésze következtetés melyek különféle csatornákon hallott adatfoszlányokból álltak össze.

A legelső akkori belügyminisztériumi megrendelő a Nemzetbiztonsági Hivatal elődje volt, az akkori államvédelmi hivatal (ÁVH). Első rendeléseik között volt a CQP813 kézirádió, mely az akkori BRG gyártmányoknál összehasonlíthatatlanul jobb volt. Az eredetileg 12 csatornás rádióban három csatorna volt használva, nálunk szokatlan 20 kHZ-es raszterrel, 1 W teljesítménnyel, külső kezelővel, vékony felxibilis gumiantennával. Az akkori kollégák a rádiót egy övre vagy testre erősíthető tokban hordták a kényelmesebb (és rejtettebb) használat érdekében. Elsősorban Ferihegyen a reptéren hsználták a kormányzati hangárok védelmére. Ezt a készüléket sem a későbbi BRFK sem az ORFK de még a határőrség sem használta. Az 1980-as években leselejtezték őket és eltűntek a süllyesztőben. Mindössze pár példány maradt hírmondónak.

A BM ezzel egyidőben rendelt a legendásan híres CQM600 sorozatból is. Ezek voltak a CQP kézirádiók "ellendarabjai". Üzemeltek mobil és bázisállomás szerepkörben is. Kevés darab volt belőle, behatóbb ismeretek sajnos nincsenek erről a változatról. Ezek a készülékek is eltűntek az 1980-as évek selejtezéseikor. A készülék eredetileg 12 csatornás volt, melyből 1-6 csatorna volt kihasználva. 10 W-os volt, BRG gyártmányú beszédtitkosítóval ellátva. Visszaemlékezések alapján ebből a BRFK és az ORFK kapott, de jutott pár darab a határőröknek is.

Az utolsó és egyben legnagyobb Storno rendelés (nem Motorola hanem még 1986 előtt!) az utolsó házi fejlesztésű készülékcsaládból történt, ez a CQM6000 volt (később nevén 1986 után Motorola MC-Spectro). A rádióból jutott a BRFK-nak, az ORFK-nak, a Határőrségnek illetve egyes források szerint a Nemzetbiztonsági Hivatalnak és a Köztársasági Őrezrednek is. A budapesti és az országos parancsnokság szimplex üzemben illetve átjátszókon való forgalmazásra használta extra funkciók nélkül, BRG féle beszédtitkosítóval.

A készenléti rendőrség (korábban: rendőri ezred) egyes készülékeit ún. Multicom digitális beszédtitkosítóval látták el, melyek minden egyes adásnál más-más kódot alkalmaztak. Ezek a rádiók 10-25 W között voltak állítva.

A Köztársasági Őrezrednél is használtak CQM-6000-es Stornophone rádiókat, de ezek speciális lehetőségét a rádiórendszer egyszerűsége miatt nem tudták kihasználni (a rádiókat GM360 típusokra cserélték. Ezek 2010 közepéig (linkelve az EDR rendszerhez) továbbra is az analóg sávokon üzemeltek.

Az NBSZ CQM6000 készülékei digitális beszédtitkosítást alkalmaztak (Motorola DES és DVI szabvány), hasonló beállításokkal. Ezen szervezet az 1990-es évek elején az amerikai Motorola piacról szerzett be Saber rádiókat, melyeket Európában Stornophone 7000 néven is forgalmaztak. A készülékek digitálisan titkosított változata az Astro Saber volt.

Az említett rendészeti szervek készülékek nagy része a 2007. januári TETRA-átállást már nem érte meg. Selejtezés majd bezúzás várt rájuk.
Fővárosi Gázművek


Sajnos erről a cégről van a legkevesebb információm. Részben azért mert a rádióhálózat folyamatos leépítésben van, illetve már évek óta külső alvállalkozók tartják fenn és javítják azt. Ismereteim szerint a cég egyetlen Storno típussal rendelekezett csak, mely a Motorola MC-Spectro (CQM6000) volt. A rendőrségtől levetett, selejtezett rádiók egy része (5-10 darab) került a céghez az 1990-es évek közepén, de az 1990-es évek végére el is tűntek, helyükre Motorola GM300, GM360 rádiók léptek. A rádiórendszer üzemeltetését és karbantartását egy külső alvállalkozó cég vette át, így további sorsuk ismeretlen.
MALÉV - Budapest Airport Rt.



Habár a Malév rádióhálózatának felépítése is elég ködös a Storno vonalon, azért a teljesség igénye nélkül megpróbáljuk azt bemutatni.

A történet még az 1960-as években kezdődött, amikor elkezdték adóvevő készülékekkel felszerelni az akkori MaSzovLeT (azt hiszem így írták) földi kiszolgálószemélyzetét. Mobil és fix telepítésű készülékek gyanánt BRG FM40-160 és FM10-160 készülékek érkeztek illetve külhonból Storno CQM19-25 rádiók.

Az 1960-as évek végén érkeztek a kicsi és modern CQP500-as készülékek és mellé nagyon kis számban pár CQM600-as. Az egyik legnagyobb és legutolsó Storno beruházás az 1970-es évek végén történt. Ekkor a kor legmodernebb kézirádiói kerültek a céghez, ez a CQP800-as sorozat volt, mobilrádiónak pedig a CQM700-asból rendeltek, melyek a 2010 végéig üzemben voltak a repülőgépeket vontató Hódgép által gyártott monstrumokban. A CQP500-as és CQP800-as valamint a CQM600-as szériát az 1980-as évek végén selejtezték. A régi készülékek helyébe Motorola GM300, GM900 rádiók léptek, a kézirádiókat pedig a Motorola GP300-as sorozata váltotta.

Az analóg hálózat végül 2010-ben leállításra került. Helyét a modern és új MotoTRBO digitális rádióhálózat vette át.
Repülőgépes Növényvédő Szolgálat

Az általában csak "kukacbombázók"-nak nevezett cégről van szó. Kezdeti nevén Mezőgazdasági Növényvédő Állomás, majd 1974/75-től MÉM RSZ vagy Repülőgépes Szolgálat. Országos lefedettségű rádióhálózattal rendelkeztek a VHF sávban. Akkoriban ők voltak az egyetlenek akik az elitnek számító Storno rádiókból építették fel a teljes rendszertó. Több tíz átjátszójuk és több száz mobilkészülékük volt. Az ájtátszók a CQF600-as sorozatból kerültek ki, a mobilkészülékek pedig CQL600 és CQF600-as rádiók voltak. Mint népgazdaságilag kiemelt és fontos cég, elnyerték a kormány támogatását, persze ehhez szükség volt a főnökség kitartó és lelkes munkájára is nem is beszélve a jó Nikex-es személyi kapcsolatokról. Később a CQL600-as rádiókat felváltotta a kisebb, korszerűbb CQM700-as sorozat. Az átjátszó hálózaton megmaradtak a bevált és megbízható CQF600-asok. A cég az 1980-as évek végére bomlani kezdett majd a '90-es évek első felére meg is szűnt. A rádióhálózat jól kiépített volta miatt évekkel túlélte a cég bukását. Később bérbe majd végleg eladták azt is. A felvásárló cég a régi készülékeket selejtezte, illetve fuvarozó cégeknek eladta. A rendszer további sorsa ismeretlen, a több száz készülék szinte nyomtalanul tűnt el.

A vezetőség


1963 - 1977
BENGT ÖREGÅRD

1977 - 1978
FLEMMING PEDERSEN
HANS CHRISTIAN EBBESEN

1978 - 1981
BJÖRN LINDGREN

1981 - 1983
BIRGER FLYGARE

1983 - 1986
OLAV FORSBERG

Keresés Stornophone.hu

január 2025

Nincsenek események a hónapban.

HKSCPSV


12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031

Copyright (C) HA5BRG